Kreatív vs. reaktív

Úgy szeretem azokat az AHA-pillanatokat, amikor valami foglalkoztat egy ideje, és éppen jókor valaki a környezetemből pont azt hozza szóba, és mondjuk ad egy jó tippet, felvillant egy másik nézőpontot. Vagy pont elém kerül egy erről szóló érdekes cikk (most pont ez történt). Nyilván lehet ezeket véletlen egybeesésként kategorizálni, esetleg a másik véglet: bevonzottam az életembe. Szeretem az arany középutakat, valószínűleg nagyban közrejátszik az ilyen pillanatok létrejöttében az, hogy hasonló érdeklődésű emberekkel veszem körül magam, és olyan sajtótermékeket fogyasztok, amelyek engem érdeklő témákat boncolgatnak. De ez a pont jókor tényező...

Régen az ilyesmit "úri passziónak" tartottam, de mostanában próbálom a feladataimat felírni egy listára, rendszerezni őket fontosság szerint, és persze, ha valamivel végzek, akkor kéjes vigyorral kipipálni. A listámon gyorsabb ütemben gyűlnek a pontok, mint ahogy haladni tudok velük, de nincs is ezzel olyan nagy gond, mert főként az apró-cseprő ügyek sokasodnak. Van egy fontosabb ügyem, amit szeretnék minél kreatívabban megoldani, de pár napja csak halogatom, mert mindig megpróbálom letudni a könnyebb dolgaimat reggel, hogy csak erre koncentrálhassak végre. De mivel azokból több van, és gyorsan is szaporodnak, ezért jó esetben délutánra jutok el oda, hogy a nagy fába belevághassam a fejszémet. Addigra meg legtöbbször már ki vagyok fáradva, úgyhogy eldöntöm, hogy "na, akkor majd inkább holnap, friss erővel", és letudok még pár apróságot. Persze másnap kezdődik elölről az előző napi mese.

A halogatás után most a legmegfelelőbb időzítéssel jött ez a cikk (a véletlen vagy sorsszerűség is közrejátszik, mert a hírlevél, amelyikben belinkelték, legtöbbször olvasatlanul kukázódik a postaládámból, maga a cikk se mai).

Olyan, mintha az így-ne-csináld példánál engem mutatna be, úgyhogy a tanácsok hallgató fülekre találtak. Nem akarom zanzásítani az eredeti irományt. 

Három fő tanulság számomra: 

1. Első a kreatív, második a reaktív munka. A gourmandkodásnál működik a "legjobb falatot a végére" elv, munkában nem. Ha kiemelkedő teljesítményt várok el magamtól a kreatív feladataimban, akkor másodlagos hangsúlyt kell kapjanak a reaktív munkáim (tanultam egy új kifejezést: reaktív munka=amit mások várnak el, csak-öt-perc, legtöbbször nem is olyan fontos). 
2. Szűrd ki a zavaró tényezőket. Nincs is amit magyarázni ezen: eztán' nincs bűntudat a fülhallgatóért.
3. Légy nagyon hatékony a reaktív teendőkben. Mert nem lehet azokat sem mellőzni a végtelenségig, de ha egyszer nekifogsz, akkor jobb minél hamarabb letudni őket.

Végül, hogy ne legyen a fogadkozás, hogy holnaptól így lesz: már MA így lesz! (amúgy is elmúlt már éjfél)