Sokszor vicces, hogy számomra érdekes dolgokat hogy kiszínezek a fejemben. A Nők Lapjában olvastam egy interjút Gundel Takács Gáborral, akit igazán jófej embernek tartok. Úgy emlékeztem, hogy nagyon frappánsan, életvezetési idézetszerűen (igen, ez az, amit mindenki megoszt Fb-on) fogalmazott meg egy bölcsességet, azt akartam ide leírni. Elővettem megint az újságot, az idézet a következő lenne:
"Mindig mindenben az az érdekes, hogyan gondolkodnak az emberek."
Na, bumm! És ezután megoszt egy történetet. Tulajdonképpen ez volt, ami megragadott, de nem pötyögöm be, aki kíváncsi itt a link a teljes cikkhez.
Ez a gondolat, bár talán túlontúl egyszerű, beragadt a fejembe ezen a héten. Amikor be-bevillant, megpróbáltam megkeresni a gondolati mintákat a körülöttem lévők viselkedésében. Miért reagál X erre így? Miért ugrik be Y-nak pont ez, amikor valamiről szó van? Kinek milyen Pavlov-effektjei vannak?
Vannak emberek, akiket csodálok, mert meglep, hogy mennyire kreatívan asszociálnak, ha valami szóba kerül. Mások sokszor az idegeimre mennek, mert számomra nem logikusak a reakcióik. Vagy nem látják az összefüggéseket ott, ahol az én fejemben olyan ügyesen és logikusan összeáll a kép.
Ha már az idézet ilyen egyszerű, akkor én meg arra jöttem rá, hogy tulajdonképpen nincsen senkivel semmi baj. Lehet, hogy elmagyarázom én számomra észérvekkel az álláspontomat. De másnak más "esze" van, az agyában teljesen más szinapszisok vannak, más ingerek érték, más dolgokat tapasztalt, az életének különböző állomásain talán teljesen más következtetéseket vont le. Ha az illetőnek nincs az enyémmel ellentétes nézőpont mélyen beégve a gondolkodásmódjába, és én még jól is tudok magyarázni, akkor talán nekem kedvező közös nevezőre jutunk. Ha mégsem, akkor sem mondhatom én azt, hogy az ő gondolkodásmódja hibás. Egyszerűen MÁS. Ezt kellene tudatosítsam magamban, nagyot lendítene az empatikus képességemen. Akár saját magammal szemben is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése